Az iskolai szegregáció azt jelenti, hogy a gyerekeket különválasztják egymástól valamilyen társadalmi jellemzőjük alapján, például származás, családi háttér, anyagi helyzet vagy fogyatékosság szerint, így eltérő minőségű oktatásban részesülnek. A gyakorlatban ez azt eredményezi, hogy egyes iskolák vagy osztályok sokkal hátrányosabb helyzetű tanulókat fogadnak, rosszabb körülmények között és kevesebb eséllyel, míg máshol ennek az ellenkezője tapasztalható. Ez pedig hosszú távon növeli az egyenlőtlenségeket.
A legújabb szakértői vélemények szerint 40–60 ezer gyereket érinthet ma Magyarországon közvetlenül az iskolai szegregáció. Ők olyan iskolába vagy osztályba járnak, ahol aránytalanul sok a hátrányos helyzetű vagy roma tanuló, és alacsonyabb színvonalú oktatást kapnak. Ha tágabb értelemben vizsgáljuk a jelenséget – az elkülönülést erősítő körzethatárokat, tagozatokat, felvételi szempontokat is figyelembe véve -, akkor 100–150 ezer gyerek is érintett lehet valamilyen formában.
Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében a 2022-es népszámlálás önkéntes bevalláson alapuló adatai alapján mintegy 45 ezer ember vallotta magát romának, de mivel sokan nem jelölik meg etnikai hovatartozásukat, a szakértők szerint a valós szám akár a 80 ezret is elérheti.
Nahalka István oktatáskutató közreadott egy listát, amelyet az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala 6/2025. számú elvi állásfoglalásában is megtalálunk „A párhuzamosan megjelenő egyházi fenntartású köznevelési intézmények felvételi és működési gyakorlatának, valamint a roma gyerekek iskolai szegregációjának összefüggései” címmel. Ezt olvasva meghökkentő számokkal találkozhatunk a megye oktatási intézményeit illetően.
Az állásfoglalás egyértelműen utal arra, hogy a roma gyerekek sok helyen tapasztalható, szélsőségesen magas arányát az oktatási intézményekben az egyházi iskolák működési gyakorlata okozza.
A vizsgálatok alapján azonban az is kiderült, hogy az egyházi iskolák általában nem alkalmaznak nyíltan kirekesztő feltételeket, ugyanakkor oktatásszervezési gyakorlatuk és a felvételi feltételek sok esetben úgy vannak kialakítva, hogy a roma családok gyermekei ne tudjanak megfelelni a támasztott követelményeknek.
Pár példa a megye oktatási intézményeiből a roma gyermekek arányára:
- Baktalórántháza: a két helyen működő állami iskolában 83%, a református iskolában 7%.
- Ibrány: egy református iskola működik két helyen, valamint egy állami iskola. Az államiban 66%, az egyháziakban 1% és 4%.
- Nagyecsed: a két állami iskolában 82% és 94%, a reformátusban 19%.
- Nyírbátor: négy iskola működik; a katolikus és a református iskolákban 6% alatt, míg a két állami iskolában 73% fölött van az arány.
A megyében élő kisgyermekes szülőket kérdeztünk a jelenségről.
Ágnes, többgyermekes édesanya.
„A férjemmel igyekszünk mindent előteremteni a gyerekeknek, de néha úgy gondoljuk, feladnánk. Van olyan gyermekünk, aki egyházi fenntartású általános iskolában tanul, és azt tapasztaljuk, nagyon megszűrik a gyerekeket. Gyerekkoromban sok roma gyereket a kisegítő iskolába tanácsoltak, azt akkoriban szlengesen ‘gyogyónak’ nevezték. Ma már szigorúbban védik a roma gyerekeket, más a módszer, de van elkülönítés. Mi szerencsések vagyunk, mert az egyik gyermekünk bejutott: teljesen mások a tanárok, jobbak a feltételek a tanuláshoz. A többiek állami fenntartású iskolába jártak és járnak, nekik sokkal többet kellett utazni, és teljesen más feltételek vannak az államiban” – zárja gondolatait.
Viola, három gyermekét egyedül nevelő édesanya.
„Mindhárom gyermek iskolás. Hiába vagyok vallásos, nem sikerült a felekezetünknek megfelelő általános iskolába beíratni őket. Egy állami iskola van a községünkben, majdnem öt kilométerre a házunktól, hiszen a falu szélén, tanyavilágban élünk. Nagyon nehéz már az odajutás is a gyerekekkel, én is belefáradok. Naponta 20 kilométert teszek meg csak az iskola miatt, nagyon nehéz így. Pedig itt a ‘vallásos suli’ két kilométerre lenne, de oda csak a kiválasztottak mehetnek. Pedig Isten szemében elvileg mindenki egyenlő”.
Klára egy gyermek édesanyja, akinek gyermeke egy kisváros református értékrendű iskolájába jár.
„Falun laktunk, nem vagyok rasszista, de a gyerek nem tudott haladni a tanulásban. Több olyan gyermekek jártak oda, akiket otthon nem fogtak kellően, zavarták a tanárokat, nem lehetett normálisan tanulni, a renitens gyerekek fegyelmezésére pedig kevés lehetőség volt. Kivettem a gyermeket a suliból, és egyházi intézménybe vittem. Ég és föld a különbség. Színötös lett, tudják tanítani, nincs hangzavar, nincs erőfitogtatás” – mondja.
Kérdésünkre, hogy nem gondolja-e, hogy szegregáció miatt alakult ki az új iskola válogatott társasága, ezt válaszolta:
„Figyeljen ide, engem nem érdekel, mi hogyan és miért történt. Nekem az a lényeg, hogy tud tanulni a gyermek, és nem jön haza kék-zöld foltokkal, mert egyes gyerekek Bruce Lee-nek, Jackie Channek vagy éppen Van Damme-nak képzelték magukat.”
Az iskolai szegregáció nemcsak a gyerekek esélyeit rontja, hanem egész közösségek jövőjét határozza meg. A valódi megoldás csak akkor születhet meg, ha minden gyermek ugyanazt a minőséget és figyelmet kapja származástól, lakcímtől vagy felekezettől függetlenül.
Fotók: nyomorszele.hvgblog.hu, kontroll.hu, patria24.stvr.sk A KÉPEK ILLUSZTRÁCIÓK
